Szoval megerkeztunk az elso nagyobb parkoloba, ahol metroallomas is volt. Persze mindent elore neten kinyomoztunk, nyomtattunk, hogy ne erjen meglepi. Nem is ert. Kocsit parkoloban hagytuk, metroval elmentunk a helyszinhez legkozelebb eso allomasig, pont idoben odaertunk a Svajci Kozpontba, ahol zajlott ez az egesz cucc. Mellesleg ugyanabban az epuletben van a svajci konzulatus is, meg a svajci bankok foderaciojanak, vagy mi a fenenek a szekhelye. Szep epulet, minden cucc-pucc, ahogy illik, de egy kepet sem csinaltam, ugyeltunk, hogy nehogy elromoljunk, mint egy pobeda, s ne erjunk oda pontosan, epp itt, ahol a pontossag annyira fontos.
Na jolvan, megkezdodtek az eloadasok, hat mindenki az orosz uzleti lehetosegekrol, meg banki helyzetrol, befektetesekrol stb. papolt. Kb. negyedet ertettem a szovegnek, kozben Francescotol kerdeztem egyet s mast. Eljott a csehek kepviselojenek mondokaja is, de sokat nem csinalt, bemutatta, hogy marpedig miert az ovek a legjobb keleteuropai forgalmat bonyolito tarsasag. Ami nem feltetlenul igaz, de ez az ok bajuk. Egyszoval nem lettem brillians agyu uzletember ettol a kiruccanastol, csak a fejem fajdult meg kisse, annyira probaltam minel tobbet megerteni. Mindegy. Eloadasok utan volt meg idonk egy kicsit lotyogni a kozpontban, persze Francesco nyomta a tortenelmet ezerrel a fulembe.
Milano nem buszkelkedhet(ne, de buszkelkedik...) olyan tenyleg csodas tortenelmi multtal es ovarossal, mint Torino, itt igazabol a Dom, a Kastely es a Galeria ami tenyleg nagyon franko.
Kivulrol itt is latszik kb. milyen, belulrol is tenyleg gyonyoru. Elmeletileg nem szabad fenykepezni bent, en nem is tettem, de egynemely, szeretett hazam hivatalos nyelvet beszelo egyed biza kegyetlenul fenykepezgetett...
Kastelyrol csak ennyit. Cudar hideg volt, nemigen setalni valo ido, ugyhogy szepen elhaladtunk elotte, oszt jot.
A Geleria Dom feloli bejarata
Ennek a galerianak az egyik vegen van a milanoi polgarmesteri hivatal es meg egy csomo mas adminisztrativ epulet is. Veluk szemben van a La Scala
La Scala
Tetszett a dolog, hogy vannak berelheto biciklik, lehet valtani napi-, heti-, vagy havi abonamentes berletyet. Valahogy az delejnek erejevel vannak lezarva, a berlet tulajdonkeppen egy kartya, amivel ki lehet nyitni a zarjat.
Setaltunk egy par utcacskan, lattunk meg erdekes dolgokat, mint pl ezeket a kicsi "csinkuecsentokat", melyekbe barbar lelemenyesseggel fakat ultettek. Biztos kemeny tuntetesek voltak az adaz autovedok reszerol, hogy marpedig a szeretett autoikat ne meg tegyek tonkre holmi semmirekello fakkal...
De ami a leginkabb leomlasztotta az orcamat, az az arak abberaltan magas volta volt. Megalltunk egyik kirakat elott (francsetuggya Versace, Gucci, Armani vagy mifene volt-e, itt minden nagy nev jelen van, merthat ugye igazabol innen indulnak a divatok) kineztunk magunknak egy 15000, azaz tizenotezer euros noitaskat, csinaltunk egy hatraarcot es ott volt egy utolsogeneracios Ducato transzporter, aminek az ara ugyanannyi. Hat most mondd meg, nem grandomanias marhasag az egesz? A rohely, hogy vannak alakok, akik veszik az ilyen cuccokat, ez a heppjuk. Na mindegy, ok tudjak...Ehunket csilapitando beultunk egy burgerkingesbe, ahogy jolnevelt milanoba latogatohoz illik, ettunk szalmapityokat, whopper burgerkinget (ki hitte volna...:) es ittunk kooolat. Mar nem is lepodtem meg, mikor fonokom gyonge 18 eurot perkalt a ket porcioert... De tenyleg jol laktam egyszer mar Milanoban is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése